EMBER, vagy PÁRTkatona? Te kit választanál?

Petíció egy valódi demokráciáért

Aláírásgyűjtési mozgalomat indítunk, amellyel az országgyűlési képviselők választásának szabályait szeretnénk megváltoztatni. Célunk, hogy pártoktól független, országos egyéni jelöltek indítására is legyen lehetőség az országos listán.

Az országgyűlési képviselőválasztás jelenlegi szabályai szerint két lapon szavazunk. Az egyiken a körzetünk egyéni képviselőjére, a másikon pedig pártokra, akik a kapott szavazatok arányában, az általuk kialakított országos listáról bejutatnak embereket a Parlamentbe, képviselőnek.

A 106 egyéni választókerületben indulhatnak egyéni jelöltek pártszínekben is, és függetlenként is. Az országos listás szavazólapra csak pártok kerülhetnek fel, amennyiben az adott párt egyéni jelöltjei legalább 27 választókerületben (aminek minimum 9 megyében és Budapesten kell elhelyezkedni) megkapták a minimális 500 érvényes ajánlást (összesen tehát 13.500 érvényes ajánlást).

Bármekkora legyen is egyes független személyek országos támogatottsága, ma országos listán csak pártok indulhatnak.

Petíció független országos képviselőjelöltekért

Miért?

 

Elképzelhetetlen, hogy hazánkban vannak olyan pártoktól független emberek, akikért önként kampányolnának az őket nagyrabecsülők, és akikre az országban 30-50 ezer ember adná a voksát, hogy bejuttassa az Országgyűlésbe, és ott a személyisége, szellemisége, tudása, bölcsessége érvényesülhessen? Akiknek örömmel és önként adnának tanácsot a szaktekintélyek, mert tudnák, hogy az méltóképpen mérlegelésre és felhasználásra kerül? Ugye, hogy mindjárt több név is eszünkbe jut, legyünk bármilyen „oldaliak”?

Akkor miért is nem indulhatnak, a pártokénak megfelelő ajánlásszám összegyűjtése esetén független egyéni jelöltek az országos listán? Van valaki, aki komolyan azt hiszi, hogy a független országos jelöltek lehetőségével a választási, képviseleti, hatalmi rendszer rosszabb lenne, mint a mai?

A rájuk érkező szavazatokat – eltekintve az 5 százalékos bejutási küszöbtől – pedig pont úgy kellene számítani az elnyert mandátumok szempontjából, mintha az adott jelölt egy párt lenne. Ennek megfelelő mandátumszámmal jusson be az Országgyűlésbe, ahol az ő gombnyomása is ennyit érjen. Ha véletlenül annyi választói szavazatot kap, ami minimum 5 mandátumot ér, akkor megillessék a képviseletben a frakciójogosítványok is. Ez azért nagyon fontos, mert ma a független képviselőknek nagyon korlátozottak a felszólalási lehetőségei, számos kulcshelyzetben nem reagálhatnak, nem szólhatnak. Azonban, ha valakinek akkora választói felhatalmazása van, mint egy pártfrakciónak, akkor milyen jogon korlátoznák a képviseletben?

Persze, semmilyen téren nem lehet olyan szabályrendszert alkotni, amivel nem tudnak önös érdekek mentén visszaélni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az emberek döntő többségének még mindig a média mondja meg, mit gondoljon. A médiát a pénz uralja, a pénz pedig azoknál van, akik gátlástalanul taposnak át mindenkin, hogy megszerezzék és megtartsák a politikai, és azon keresztül a gazdasági hatalmat. Nincs csodaszer, elsősorban az embereknek kell magukhoz térniük ahhoz, hogy a világ, főként a mi világunk itt, Magyarországon, megváltozhasson. Bármely szabályrendszer (=törvény) alkalmazásának sikere és kudarca mindig a társadalom általános morális szintjétől függ. Bármennyire is szeretnék a (jog)szabályozás szerelmesei, az emberi tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

 

Ez a változtatási javaslat lehetőség arra, hogy amennyiben a társadalom készen áll rá, akkor két ciklus alatt kitermelhesse a „haza bölcsei parlamentet”. Lehetőség arra, hogy megnézzük, képesek vagyunk-e olyan embereket küldeni a képviseletünkre, akiknek nem feltétlenül van pénzük és hatalmuk, ellenben szilárd jellemek, lélekkel, tudással, bölcsességgel, integráló személyiséggel, és ezek által lettek ismertek, elismertek. Majd, mikor megméretnek, és egyik-másik könnyűnek találtatik, akkor lesz-e elég erőnk és bátorságunk elfordulni tőle, élni a legfájóbb büntetéssel, a társadalmi kirekesztéssel, vagy ugyanazt a gyerekes, önpusztító ragaszkodást folytatjuk, amit a minket rendre átverő pártokkal csinálunk?

 

Az aláírásgyűjtés célja egyben az is, hogy elgondolkodtassa az embereket a torz rendszerről, a mögöttes érdekekről, és hogy vajon muszáj-e elfogadni ilyennek a világot magunk körül. Fel akarjuk hívni a figyelmet a különböző hatalmi csoportok kezében lévő, manipulatív tájékoztatási módokon túli, alternatív információszerzési lehetőségekre, segíteni a jó és rossz közötti józan ítélőképesség visszaszerzését. Mindenki, aki veszi a fáradságot, hogy a környezetében pár embernek elmagyarázza a kezdeményezés lényegét, ebben a munkában vesz részt.

 

A megértést nagyban segíti, ha elolvassák a GYIK-et!

 

A Petíció célja, hogy a szabályok megváltoztatására jogosult Országgyűléshez annyi támogató aláírással alátámasztva nyújthassuk be a kérést, amennyi már nem hagyható figyelmen kívül egyetlen olyan parlamenti politikai erő számára sem, amely magát demokratikusnak tartja.

 

A Petíció az oldalról letölthető, a kitöltött, aláírt íveket ide kérjük küldeni:

 

2117 Isaszeg, Pf. 4.

 

GYakran Ismételt Kérdések

 

  1. Akkor elindulnak majd a pártok meg az általuk megbízott álfüggetlen jelöltek – például ismert színészek, sportolók, „celebek”, vagy a pénzuralom lakájmédiája által felépített senkik – is, és a végén még az eddiginél is többet visznek a pártok? Beindul majd a „bohócgyár”?

 

Nem lehet az eddiginél többet vinni, mert a 100 százalék mindig 100 százalék marad, bármennyien menjenek el szavazni. Mivel továbbra is minden választópolgárnak egy szavazata van az országos listán, így ha azt a népszerű függetlenre adja, akkor nem adhatja már valamelyik pártra. Ez mindenképpen a pártok gyengüléséhez vezet akkor is, ha ők maguk állítják a független jelölteket.

 

Valós veszély, hogy egy függetlent valójában a mögötte álló párt épített fel, és bejutva összedolgozik, vagy konkrétan be is ül valamelyik párt frakciójába. Nos, igen, itt kell életbe lépnie a társadalom büntető mechanizmusának, amely akkor a legfájdalmasabb, ha a kirekesztésben, megvetésben ölt testet. Különösen a népszerű „celeb-” és művészvilág egója érzékeny erre. Azt minden népszerű személyiség (legyen sportoló, színész, művész, akárki), maga döntse el, hogy a hitelét mennyire bocsátja áruba. És viselje a következményeit, ha átverte az embereket.

 

Nekünk pedig tudatosítani kell magunkban, hogy az emberi tényezőt nem lehet kihagyni a számításból. Ha hagyjuk, rá fognak szedni. Nem a médiát kell etikussá tenni, mert azt, természetéből adódóan, ma még nem lehet. Nekünk kell felismerni a hazugságokat, de ehhez először a fel-feltörő irigységünkkel kell megbirkóznunk, mert legtöbbször az rejti el előlünk az igazságot.

 

Ha nem megyünk el legalább egyszer a szemébe nézni annak, akire szavazni akarunk, és annak is, akire biztosan nem, mert jól eláztatták előttünk, akkor könnyen lehet, hogy ismét manipuláció áldozatai leszünk, és csak átvernek, felhasználnak minket, a hátunk mögött meg kigúnyolnak, hogy milyen ostobák is vagyunk. Ez a társadalom próbája: érettek vagyunk-e már egy felnőttebb rendszerre, vagy még mindig gyámságra szorulunk? Miként menet közben is felnőhetünk a lehetőséghez, tanulva hibáinkból.

 

  1. Nem félő, hogy a mai világban „győzikék” és „maounikák” töltenék be a Tisztelt Házat?

 

Nos, nem hiszem, hogy Győzike minőségi visszalépés lenne a mostani cigány kisebbségi képviselőkhöz képest. Miként azt sem tudom, hogy valóban rosszabb lenne-e ennek a társadalomnak, ha ők hoznák az együttélési szabályokat (=törvények). Viccen kívül: a társadalom önös érdekű, tudatlanul számító rétegei, akik társadalmi értéke és szavazatának ára is igen alacsony, valóban kitermelik majd a maguk számítóit, törtetőit, akik csupán egy zsíros lehetőséget látnak a rendszerben. Ők próbálják majd abszurd ígéretekkel megszerezni sajátjaik szavazatait, és így a parlamenti helyet. Az ígéretek azonban tarthatatlanok lesznek, még akkor is, ha utána belépnének valamelyik frakcióba, sőt, az, a pártpolitika természetéből adódóan, tudatosan korlátozná is őket. Már az első hónapok után bizton számíthat a sajátjaitól érkező számonkérésre, miként arra is, hogy még egyszer nem kerülnek be a nemzet templomába. Az apátia pedig ezeket a rétegeket is eléri a csalódással végződő reménykedés után.

 

Az én tapasztalatokon alapuló véleményem még ennél is optimistább: ezek a rétegek nem képesek országos összefogásra, csak mérsékelt helyire, így a nagyszámú jelentkező, és az elszigetelődés miatt annyira elaprózódnak az országos összesítésben ma sok százezresnek tekinthető szavazatok, hogy valójában ők senkit nem fognak tudni bejuttatni a képviselésükre. Viszont sokkal inkább szavaznak a saját, helyi taposóikra, mintsem a pártokra. Ezzel a korábban megvásárolható százezernyi szavazatok is kiesnek a párthatalmi játszmából. Nettó haszon.

 

  1. Lehet, hogy a végén Kubatov majd „kimatekozza”, hogyan legyen a Fidesznek 85 százaléka, mert a népszerű embereket elindítja országos függetlenként, a többiek pedig bejutnak listáról?

 

Sokat gondolkoztunk, de ilyen matekot nem találtunk. Tegyük fel, hogy elindul Orbán Viktor függetlenként. Ebben az esetben a Fidesz-KDNP szavazóknak dönteni kell, hogy a pártra, vagy Orbán Viktorra szavaznak-e az országos listán. Mivel mindenki tudja, hogy népszerűség tekintetében Orbán viszi a hátán a pártot, így a népszerű emberek külön indítása azt eredményezné, hogy a pártra magára már senki nem szavazna, csak az az egy-két népszerű ember jutna be a listás szavazáson. Ez jó lehet Orbán Viktornak, mint egyénnek, mert egyből, mondjuk, 10 mandátummal kerül be, és nem függ a Fidesztől, de messze nem jó a pártjának, és azoknak az ismert, de kevéssé szeretett politikusainak, akik a népszerűtlen dolgokat a hátukon vitték eddig, hogy Orbán Viktor abban a képben tudjon megjelenni a hívek fejében, amire szükség van a pártot is emelő népszerűségéhez. Továbbá, egy ilyen játszma nem lenne jó azoknak a nevenincs, szolgalelkű megélhetési politikusoknak sem, akik saját jogukon sosem tudnának mandátumot szerezni, ezért a párt és a lista az egyetlen reményük. Bánnánk, ha ezek nem jutnának be?

 

  1. Mi van, ha a függetlenek indulása nem a pártoktól vesz el szavazatot, hanem az eddigi apatikus nem szavazókat viszi az urnákhoz?

 

Kiváló eredmény lenne végre megmozgatni a saját sorsuk iránt is közönyös milliókat! A pártok hatalmi ereje, a parlamenti részarányuk akkor is csökkenne a bejutó függetlenekkel. Például, ha az eddigi szavazók másfélszerese menne el, és csak a plusz szavazók adnák voksukat (egyéni és listás)  függetlenekre, akkor is a következő Parlamentnek akár harmada is (egyéni és listás) független képviselőkből állhatna, és csak a kétharmadnyi mandátum oszlana meg a pártok között. Már ez önmagában is egy teljesen újszerű hatalmi rendszert eredményezne.

 

  1. Lehet, hogy a vége egy olyan, a függetlenek kezében koncentrálódó hatalmi rendszer kialakulása lenne, ahol 10-15 ember alkotja az Országgyűlést, és ők döntenek tíz millió ember sorsáról?

 

Lehet. Most vajon hányan döntenek? Mi a valóság a 199, kép(et)viselő szavazata mögött? Vajon tíznél több emberen múlik ma az ország és a társadalom sorsa? Létezik a demokrácia, nem csak áltatjuk magunkat egy látszat alapján?

 

A valóságban az ország életéről történő döntések úgy zajlanak, hogy a frakciók vezetése mondja meg, miről hogyan szavazzon majd a frakció összes tagja. Ezt minden gombnyomás előtt kiabálva parancsolják meg, és aki mégsem így szavaz, az a téma súlyától függően büntetést kap. Pénzbüntetés (50-100-150 ezer forint), pozíciómegvonás stb. Független képviselői mandátum ma a gyakorlatban nem létezik. Az Országgyűlés valójában pár ember hatalmi és érdekharca, az ott ülő többiek csak bábok. Ezt akarjuk, ezt védjük?

 

Akkor már sokkal jobb tiszta és egyértelmű viszonyokat teremteni, mindenki számára egyértelművé és láthatóvá tenni: ők tizenöten a felelősek. Névhez, személyhez köthetően. Átlátható helyzetben lehet csak számon kérni, hogy inkább halászni szoktak a zavarosban, és elkenik a felelősséget, miként történik ez ma is.

 

Egyébként a mai helyzetből sokkal inkább egy érdekes, kétkamarás parlamenti rendszerre emlékeztető helyzet alakulhatna ki egy-két ciklus alatt: a kevés, de erős függetlenek, és a nagyobb létszámú, de gyengébb pártok. A függetlenek az irányok meghatározói, de a pártok képviselőinek szavazatára is szükség van a jogalkotáshoz. Innen pedig már csak egy lépés lenne a kétkamarás parlament létrehozása is.

 

  1. A gyorsan változó világ által igényelt pörgést miként tudná tartani egy kis létszámú, bölcs és megfontolt, ugyanakkor pont emiatt vélhetően lassú Országgyűlés?

 

Tényleg ennyire felgyorsult a világ, vagy csak így akarják velünk láttatni? Ha valóban így pörög, akkor hogy lehet, hogy akut, a létet veszélyeztető helyzetekre képtelenek megoldást találni éveken keresztül (illegális migráció)? El kell-e fogadnunk az életet tervezhetetlenné tevő mai jogbizonytalanságot úgy, hogy már nem is érdemes ismerni a jogszabályokat, mert pár héten, hónapon belül úgyis megváltoztatják?

 

A kevesebb sokszor több.

 

A döntéshozás feladata nem azt jelenti, hogy egy független országos képviselőnek egyedül kell mindent csinálnia. Szakemberek, tanácsadók, diplomaták, fiatal és dinamikus operatív emberek kellenek akkor is, de a kiválasztás és az összegyűjtött információk, tanácsok alapján meghozott döntés felelőssége egyértelműen köthető konkrét személyekhez!

 

Abban biztosak lehetünk, hogy a függetlenek saját, részben akár önkéntes, valóban tenni akaró csoportjai sokkal színvonalasabb szakmai és egyéb munkát végeznének, mint a jelenlegi, rejtett érdekeken megszűrt ötletelés, egyéni és párthatalmi célokat kiszolgáló jogalkotás!

 

  1. Nem a visszahívhatóságot kellene először megteremteni?

 

Ma a társadalom, és a politikai élet képviselői sem tudnának egy titkos szavazattal együtt élő visszahívhatósági rendszert kezelni. Politikai játszma tárgyává tesznek a rászoruló gyerekektől kezdve a parkolásig mindent. Mi lenne, ha egy képviselőt annyi szavazattal, amennyivel bejutott, vissza is lehetne hívni? Mennyi időbe telne megszerveznie az ellenoldalnak, hogy legyen ennyi szavazat? Hiszen, ha valaki 45 százalékkal lett képviselő, akkor a másik 55 százalék már induláskor sem őt akarta, tehát bármikor hajlandó és képes is lenne visszahívni! A társadalom és politika mai erkölcsi szintjén a visszahívhatóságot csak a név szerinti szavazással együtt lehetne helyesen és használhatóan megvalósítani. Ehhez viszont ma még gyávák az emberek. Azonban, ha eljutunk oda, hogy a társadalom elkezdi kitermelni maga közül a „haza bölcseit”, akkor talán mind a politika, mind a nép eljut már arra a morális szintre, hogy akár az eddigi, titkos szavazás mellett sem kell feltétlenül visszaéléstől tartani, vagy képes lesz a szavazó vállalni a szavazatát a nevével. Ha valóban gerinces személyiségek választódnak ki pár ciklus alatt, akkor ők maguk fogják beváltani az emberek régóta élő igényét a nagyobb politikai felelősség és a visszahívhatóság megteremtésére. Az én meglátásom szerint ez ma átvihetetlen a politikán, és megvalósítása is visszaélésbe fulladna.

 

  1. Lehet, hogy két kívánatos jelölt közül az egyik kapna 500 ezer szavazatot, míg a másik, akit ugyanez az 500 ezer szintén szívesen támogatna, már nem kap semmit?

 

Lehet. De azt is meg kell tanulniuk az embereknek, hogy a közös cél érdekében tudni kell szerveződni. Az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően ma már igen könnyedén meg lehet szervezni előre a szavazatelosztást országosan is: nagyjából kire hányan (és kik) szavazzanak ahhoz, hogy X, Y és Z is bejusson pár mandátummal, és ne csak X jusson be több százezer szavazattal. Ehhez kétségtelenül mindig hagyni kell az alkalmas szervezési vezetőket kitermelődni, irigység nélkül. Ez is egy lehetőség a sokat szemünkre vetett „dögöljön meg a szomszéd tehene is” gondolkodásmód levetkőzésére.

 

  1. Miért nem népszavazási kezdeményezésre gyűjtünk aláírást?

 

Mert a megosztáson alapuló párthatalom védi önmagát: olyan törvényt hoztak, hogy a képviselőválasztás szabályairól nem lehet népszavazást kezdeményezni. Csak a parlamenti pártok dönthetnek arról, hogy miként is legyenek újra és újra ők megválasztva. Vajon erőteljes társadalmi nyomás nélkül számíthatunk-e arra, hogy ők valaha is kezdeményeznek olyan változtatást, ami hatalmukat csorbítja és létüket kockáztatja? Nem. Az aláírásgyűjtés a széleskörű igény bizonyítását szolgálja. Célunk bőven meghaladni a kétmillió aláírást. Ekkora akarat már kétharmados kormányzó pozíciót eredményezett, tehát méltán lehet elvárni, hogy ilyen társadalmi támogatottságú igénnyel igenis foglalkozzanak. Például, törvényileg tegyék lehetővé az erről történő népszavazást, amelynek eredménye kötelező jogalkotási helyzetet teremthet. Persze, az is egy válasz, ha tudomást sem vesznek róla a parlamenti pártok. Ebben az esetben mindenkinek érdemes magába néznie, és a „Hogyan tovább?”-ról is elgondolkoznia.

 

Ez az aláírásgyűjtés névvel azonosítva igen bátor véleményalkotás, nagyban alátámasztja az elképzelés erkölcsiségét. Kifejezi azt az akaratot, hogy a jelenlegi „pártokrácia” nem felel meg a valós értékek közös, nem pedig részérdekek mentén történő képviseletére. Tudomásul kell venni, hogy ismét sorsfordító idők jönnek, ha nem teszünk magunkért, tovább maradunk, mások kénye-kedve szerinti döntéseknek szolgamód megfelelve.

 

Minden felelős ember, aki szerint erkölcsileg előremutató ez a gondolat, támogassa ezt a változást aláírásával!

 

  1. Ha bekerülne számos független, és a pártok visszaszorulnának, akkor miként lenne a kormányalakítás, a finanszírozás?

 

Bárcsak már ennél a problémánál tartanánk! A helyzet és a társadalom addigra kitermeli a megoldási irányokat is, amelyekről majd akkor, az akkori helyzet és körülmények ismeretében döntsünk, ne most! Lehet nemzetközi példákra is alapozni jócskán.

 

  1. Mi akadályozza meg, hogy az USA-ból jól ismert, a lobbiszervezetek által futtatott kirakatemberek mesterséges karakterépítésén és karaktergyilkosságán keresztüli pénzháborúvá váljon a képviselőválasztás, ahol az aktuális politikai, erkölcsi irányvonalba nem illő valódi függetleneknek esélyük sincs elindulni?

 

Ezt a tízmilliós országot, ahol kis túlzással mindenki ismer mindenkit, nem lehet összehasonlítani a több tíz-, százmilliós lakosú államokkal. Bármit is mondjanak, hazánkban az átlagos ismeretszint még mindig magasabb, és az erkölcsiség még mindig szilárdabb. Van mire építkezni.

 

A fősodratú média manipulációs hatása rohamosan csökken, az alternatív információforrások erősödnek, az internet, minden átka és átláthatatlan információhalmaza mellett, megtanítja az embereknek, hogy bármit olvasnak, hallanak, látnak a médiafelületeken, fenntartással kezeljék. Már csak azt kell megtanulni, hogy a hitelesség ott kezdődik, amikor valaki ki mer állni személyesen az emberek elé, és valódi válaszokat ad valódi kérdésekre, miközben a szemébe lehet nézni. Mert a személyes benyomás semmivel nem pótolható, és a leghitelesebb tájékozódási forma! Ehhez, persze, venni kell a fáradságot, és el kell menni a fórumokra, legalább négyévente, a kampányban. Ez múlik az embereken. Az erkölcsi felelősség a miénk, szavazóké. Ha nem tájékozódunk, ha hagyjuk, hogy manipuláljanak, akkor mi magunk vagyunk saját sorsunk rontói. Mert sajnáljuk az időt, a fáradságot arra, hogy változtassunk.

 

Bertha Szilvia – ÉRTÜNK ÉRTETEK