Szabadság, lehetőség, felelősség…
A politikusok, a szakértők, és összességében a felnőtt világ szégyene lesz, ha valóban a gyerekeknek kell lázadással kiharcolniuk az új szemléletű és gyakorlatú oktatási rendszert!


Daccal, lobbal, “polgári ellenállással”…?
Mert most efelé megyünk. Nem csak a tanárok, de a gyerekek számára is élhetetlen, hasznavehetetlen lett az iskola, és a gyerekeknél aztán nem hat a kormányzati propaganda, sem a pedagógus béremelés nem győzi meg őket, hogy mégsem olyan rossz a helyzet.
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Nekem van kicsi is, nagy is, összesen négy, és inkább azt mondanám, nem gondok, de események is, reggeltől reggelig, bőven! 😀 Szabadság, lehetőség, felelősség – ezt egy csomagban, és egy állandó arány mentén juttatom, én ebben hiszek. Ezen belül, anyai szeretetem ellenére (vagy pont ezért) igyekszem nem felmenteni őket saját felelősségük alól. De…
Normális az, hogy általános iskolában sincs már idejük délután együtt focizni, bicajozni, mert az énekkar, a nyelvóra, a zeneóra, az edzések, a…. és, igen, a közbiztonság. Így szabadidőként marad az otthoni, kényelmes, biztonságos (?) netezés, ezer féle módon. Csomó elmagányosodó, alulszocializált egyén alapozgatja reménybeli karrierjét (?? mi is az?) 6-14 éves kora között. Tényleg megalapozzák? Ezt mutatják a tapasztalatok?
Szoktam tartani internet és informatika mentes heteket itthon (kell hozzá szilárd elhatározás, de meg lehet csinálni). Kis visszatérés a való világba, könyv-gyerek ismerkedés, illata van a virágnak újra-tapasztalás, és lelke az embernek újra-felismerés.
Csak, annyira szomorú látni, hogy az így felszabaduló valódi szabadidőhöz nincsenek szabad barátok. 🙁
Hogy számíthat luxusnak gyerekkorban a gyerekdolgokra fordított idő? Fontos, hogy foglalkozzunk a gyerekkel, de legalább ennyire fontos, hogy ők foglalkozzanak egymással, kellő szabadság-felelősség mellett. A lényeget vesszük el tőlük: nem tanulnak meg szabadon álmodni és akarni! Pedig ezek nélkül sehova sem lehet érni,a legfontosabb dolgok hiányoznak majd!
Ez a rendszer ma sehol nem normális. A gyerekeknek 8-9 tanórájuk van középiskolában, amik során ráadásul nem monoton betanított munkát, hanem fokozott figyelmet igénylő tanulást kell végezniük, és még ezután kell készülni a másnapi órákra. És mindezt jó magaviselettel, fegyelmezetten, színvonalasan, heti 5 napon. Különben “valami baj van a gyerekkel” ítéletet kapnak ők is, a szülők is, akik aztán szégyenükben szembefordulnak a gyerekkel, és … Hány parlamenti képviselőtől, vagy bármilyen felnőttől várjuk el, hogy ilyen időtartamban és minőségben ilyen szellemi munkát végezzen?
És, igen, vannak gyerekek, akik pedig öntudatlanul is azt mondják: én ezt, így, nem! És magasról tesznek az iskolai és szülői elvárásokra. Mert “nem maradna életük” (ezt így fogalmazták meg), és egyébként is, hogy ő azért tanuljon napi 12 órát, hogy aztán dolgozhasson napi 12 órát, és ebből majd fizethesse az “úgyismindiglesz” adósságait… Mert ma ezt látják a társadalomban “a szorgosan dolgozó kisemberek” gyerekei. Mennyire motiváló ez? Semennyire.
Ha valami, EZ egy durva kritika a kormány 8 évéről!
És már csak a következő lépés, hogy akkor mivel is lehet ma tölteni az időt, ha nem az iskolával és a tanulással…? Internet, buli, kábulatot adó szerek, valóságsók…
Kevesen elég bölcsek és képesek, szülők és tizenévesek együtt, arany középutat keresni, hogy legyen jövő, de jusson jelen is…
Ki a hibás, hogy ilyen lett a világ? Amivel még a legjobb képességű gyerekeknek és szüleiknek is meggyűlik a baja, és egy folyamatos harc, úszás szembe az árral.
Fogadjuk el, hogy ilyen a világ, hogy igazából nincs idő gyereknek és fiatalnak lenni, és akinek ez megy, az túléli, akinek nem az kihullik még fiatalon?
Vagy, változtassunk, végre alapjaiban!
Bertha Szilvia
ÉRTÜNK ÉRTETEK