Életrajz

  • 1977. július 4-én születtem Budapesten. Apai ágon polgári, anyai ágon sváb kisparaszti családból származom. Van egy bátyám, aki programozó.

 

Gyermekkorom a teljes politikai semlegesség jegyében telt, csupán szüleim számomra gyermekként még érthetetlen, ám felnőttként tartalmat nyert megnyilvánulásaiból jöttem rá, hogy mennyire elítélték a rendszert, amiben felnőttek és éltek, és mennyire vágytak a nemzeti büszkeség tiltott érzésére.

 

Budapesten, a Jókai Mór Általános Iskolában kezdtem tanulmányaimat, sport tagozaton. Az aktív sport szeretete mind a mai napig megmaradt ezekből az időkből, a testnek, mint a lélek templomának karbantartását, a testedzést az emberi kiteljesedés elengedhetetlen részének tekintem.

 

Középfokú tanulmányaimat a II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium külkereskedelmi szakán végeztem, alapítványi osztályban. Az érettségivel egy időben angol nyelvből a középfokú állami nyelvvizsgát is megszereztem. Már ekkor is érdekelt a közgazdaságtan, felvételi vizsgát is ebből, valamint matematikából tettem. Ennek révén lettem nappali tagozatos hallgatója az akkor még Pénzügyi és Számviteli Főiskolának.

 

Közben családunk teljes mértékben tönkrement a rendszerváltás, majd az egyesek által sokat méltatott Bokros csomag áldásos hatásainak köszönhetően. A lelki és idegi terhek eredményeként először édesapámat, majd két év múlva édesanyámat is végső útjára kísértük, a főiskolát már ilyen körülmények között kezdtem el.

 

Felsőfokú tanulmányaim közben a megélhetés érdekében minden lehetséges diákmunkát elvégeztem, magán tanulókat vállaltam, sportfoglalkozásokat vezettem, valamint gyakornokként két évet könyvvizsgáló asszisztensként is eltöltöttem.

 

Személyes érdeklődésem miatt fakultációban a gazdaságpolitikát is felvettem tantárgyaim közé, azonban ez sok szempontból okozott csalódást. Nagy reményekkel vágtam bele, megértést és megvilágosodást vártam tőle, de ehelyett homályos érdekek és érthetetlen összefüggések kavalkádját kaptam. A neoliberális irányvonal következetlenségével, életszerűtlenségével nem tudtam mit kezdeni. A rákövetkező években azután részben saját tapasztalataimnak, józan paraszti eszemnek, részben a valódi nemzeti érzelmű közgazdászoknak köszönhetően rájöttem, hogy a hiba nem bennem és nem az én gondolkodásmódomban van, hogy az akkor megfogalmazódott kételyeim valósak, és a megoldásként harsogott utak tényleg kiszolgálnak bizonyos érdekeket, csak nem a dolgos magyar emberekét.

 

Végül 2001-ben diplomáztam, vállalkozás szakirányon.

 

Ha lehet mondani, ezek a főiskolai évek rengeteg tapasztalattal ruháztak fel, és kellő alázatra tanítottak.

 

Nem sokkal ezután angol nyelvből felsőfokú, német nyelvből középfokú állami nyelvvizsgát tettem.

 

Bár a matematikát és a reál tudományokat mindig is egyértelműségük, logikus felépítésük miatt szerettem, de be kellett látnom, hogy hazánkban a számvitel és az adózás terén sajnos ezek a szabályok nem érvényesülnek. Ebben a szakmában a szabályok, törvények átláthatatlansága, változékonysága miatt valódi hozzáértést képtelenség elérni, az elismerést akkor is és most is az „adóoptimalizálási” lehetőségek felismerése váltotta ki, amit én a mai napig csak adócsalásnak, ill. adóelkerülésnek tartok. Ebben nem kívántam babérokra törni, mint ahogy a szakmai középszerűség is távol állt céljaimtól. Ezért szűkebb értelemben vett szakmámmal a diplomám megszerzése után pár évvel szakítottam.

 

1999-ben elköltöztem a lassan élhetetlen fővárosból, és Isaszegen találtam meg a családalapításhoz ideálisnak vélt körülményeket, harmóniát.

 

2002-től szoftverfejlesztő vállalkozásunkban dolgoztam, üzleti- és projekt tervek elkészítése, az adminisztrációs feladatok, és a külföldi ügyfelekkel történő kapcsolattartás volt fő  feladatom, miközben melléktevékenységként angol gazdasági szaknyelv oktatásával is foglalkoztam.

 

A családi vállalkozásoknak köszönhetően sosem adatott meg, hogy kizárólag gyermekeim nevelésének szenteljem időm és energiáim, ennek ellenére négy gyermek boldog édesanyjának mondhatom magam. Természetesen a család és karrier – a szó mai értelmében – nem érzem, hogy összeférne egymással, azonban meg lehet találni az egészséges egyensúlyt a gyermeknevelés és munka között. Kétségtelen, hogy ezt a mai gazdasági és társadalmi állapotok nem támogatják.

 

A közügyek iránti érdeklődésem, szakmai ártalomként, mindig is legfőképp a gazdasági vonatkozású témák felé hajlott. Személyes tőzsdei tapasztalataim már a kilencvenes évek végén meggyőztek arról, hogy Magyarország gazdasági szuverenitása gyakorlatilag nem létezik, és a BUX index változásait semmi nem befolyásolja kevésbé, mint hazánk gazdaságának, illetve a jegyzett cégek teljesítményének alakulása. Mivel nem vagyok egy hazárdjátékos alkat, ezért a tőzsdei tevékenységet egy remekül sikerült év után abba is hagytam.

 

Ahogy teltek az évek, fokozódott a belpolitikai helyzet, egyre jobban kezdtünk aggódni előbb csak gyermekeink jövőjéért, majd lassan saját jelenünkért is.

 

A 2006-os választások előtti nyilvánvaló hazudozások, titkolózások, az ország lakosságának elképesztő mértékű szellemi megalázása, és a választások nem létező tisztasága komoly intő jelek voltak.

 

Az őszödi beszéd és az azt követő események hatására kezdtem el a politikai történéseket aktívan követni. Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a parlamenti pártok egyike sem fogja tudni az országot a felemelkedés útjára terelni, megteremteni azokat a feltételeket, hogy gyermekeink felnőve Magyarországon, magyarként, anyanyelvüket beszélve, tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelően boldoguljanak, hogy esélyük legyen a 21. században, Európa közepén elvárható színvonalú, valódi értékekben gazdag, emberi életre.

 

Nem kívánom arra nevelni gyermekeimet, hogy ha nem tetszik nekik az elnyomás, a nehézségek, akkor hazájukat, szülőföldjüket, anyanyelvüket, családjukat, barátaikat hátrahagyva külföldi rabszolgákként éljenek valahol. Úgy éreztem, minden tehetségemmel küzdenem kell ez ellen az irányvonal ellen, ha meg akarom tartani gyermekeim számára is a hazánkat.

 

Ehhez a küzdelemhez egyre inkább az akkori Jobbikban találtam partnerre. Először szimpatizánsként követtem nyomon tevékenységüket, a Magyar Gárda Mozgalom révén kerültem közelebbi kapcsolatba a Jobbikkal, annak vezető személyiségeivel, majd a párt gazdasági hitvallása, szakmai irányvonalának megismerése után teljes meggyőződéssel döntöttem a tagság felvállalása mellett 2008 tavaszán. Néhány hasonlóan gondolkodó isaszegivel megalapítottuk a Jobbik Isaszegi Szervezetét, melynek elnöke lettem.

 

2008 szeptemberében Korondi Miklós Pest megyei elnök felkérésére elvállaltam Pest megye 4-es számú választókerületének szervezői feladatait. Munkálkodásom eredményeképp a kezdeti egy aktív és két inaktív szervezetből 2009 végére a körzetem mind a hét településén aktívan működő Jobbik szervezetek lettek.

 

2008 decemberében beadott gazdasági elképzeléseimnek köszönhetően meghívást kaptam a Jobbik Gazdasági Kabinetjébe, részt vettem a 2010-es program megalkotásában is.

 

A 2009. évi EP képviselő választáson Korondi Miklós felkérésére a választókerület kampányfőnöke voltam.

 

A 2010-es országgyűlési választásokra történő jelöltállítási folyamat kezdetén a választókerületi tagság, valamint az országos elnökség együttes felkérésére a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje lettem.

 

A Jobbikon belül megnövekedett feladataim miatt 2009. október 31-én lemondtam a szervezeti elnökségről, és a helyi ügyek szervezését átadtam megválasztott tagtársamnak.

 

Bár soha nem készültem, nem is törekedtem politikai pályafutásra, szakmai munkám alapján az országos lista 26. helyére kerültem, ahonnan a 2010-es országgyűlési válsztások eredményeképp bejutottam a Parlamentbe, és a 47 fős Jobbik frakció tagja lettem. Közgazdasági kötődésem miatt a gazdaság egyik alterületét, a foglalkoztatáspolitikát bízta rám a frakcióvezetés. Ennek megfelelően a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság tagjaként végeztem szakpolitikai munkám, valamint Pest megye 3-as, 4-es és 5-ös választókerületek helyi ügyeit képviseltem a Nemzet Templomában.

 

Mivel számomra mindig is fontos volt a szakmai hitelesség, ezért a kijelölt foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi szakterület megalapozott képviseletének ellátásához meglévő, és a gyakorlatból egyébként folyamatosan gyarapodó tudásom intézményes keretek között történő kiegészítése mellett döntöttem, így 2012-2014 között másoddiplomaként elvégeztem a Corvinus Egyetem Emberi Erőforrás Menedzsment szakát. Summa cum laude.

 

A szakbizottságom ellenőrző albizottságának elnöke is lettem, továbbá a Malév és a Ferihegyi Repülőtér privatizációját és tönkretételét vizsgáló bizottság tagja. Olyan jelentős jogalkotási témákban alakítottam ki frakció szintű álláspontot, mint az új Munka törvénykönyve, a korhatár előtti (főleg szolgálati) nyugdíjakra ügye,  a megváltozott munkaképességűek támogatása, a tripartit érdekegyeztetésre és a szakszervezetekre vonatkozó szabályozások, vagy a rendvédelmi szervek dolgozóinak munkaügyi jogállási változásai, a Tűzoltóság megszűntetésének következményei. Munkám mindig igyekeztem szakmailag támadhatatlanul, a lehető legkevesebb politikai kompromisszummal végezni. Bár sokan nem értik, vagy nem értenek egyet velem, de a több éves politikai munkám során egyértelművé vált: az országot jó irányba terelni nem feltétlenül és elsősorban a többségi lakossági szavazatok révén kormányra kerüléssel lehet, hanem a nemzeti elkötelezett szakemberek tudására alapozott, koherens és következetes döntésekkel, azok jól időzített képviseletével. Kellő rafinériával, jó politikai és diplomáciai érzékkel és bölcsességgel akár nem kormányzó pozícióból is. Miként Isten óvja hazánkat az olyan kormányoktól, ahol az intézkedések mögött nincs összehangolt szakmai tudás.

 

Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a frakción, párton belüli eltérő álláspontok, a politikai haszon és a szakmai megalapozottság között folyó folyamatos csatározások annyi időt vettek el, hogy teljesen ellehetetlenítették a valódi szakmai munkámat. Márpedig ez azt jelenti, hogy az eszköz alkalmatlanná vált a Cél megvalósítására.

 

A 2014-es országgyűlési képviselő választást megelőző kampányban az érlelődő döntésem ellenére még becsülettel  helytálltam, de a választások után már nem fogadtam el a nekem felajánlott politikai állást, hanem pártpolitikától független, szakmai irányba indultam el.

 

Még 2014-ben létrehoztam A Munka Becsületéért Alapítványt, melynek elnöke és szakpolitikai vezetője vagyok. Az Alapítványi keretek közt gyakorlatilag azt a munkaügyi, foglalkoztatáspolitikai szakmai munkát végezzük, melyre pártpolitikai keretek között nem volt sem igény, sem lehetőség, holott az országban a munkaügyi helyzet rendbetételéhez elengedhetetlen. Az Alapítvány munkatársai pedig azok az elsimert tudományos és gyakorlati szakemberek, akik több éves kiválasztódás során szakpolitikai munkám, egyetemi tanulmányaim kapcsán körülöttem összegyűltek.

 

Az életből származó, hasznosítható munkaügyi, szakmai tapasztalatok gyűjtése érdekében immár HR menedzseri teendőket is végzek, és tapasztalataimat, ismereteimet az Alapítványi munka során hasznosítom.

 

 

Bertha Szilvia